Akkor most utoljára....

Sziasztok!Most szeretnék egy kis beszédet mondani.Akit nem érdekel,az ne olvassa el,mert tényleg hosszú és fárasztó lesz.,és személyes.


Tudjátok,mindig is bajban voltam ezzel a honlapos dologgal.Mindig úgy volt,hogy megcsináltam pár héig mindent csináltam rajta,aztán csak úgy meguntam.Nem azt,akiről csináltam,hanem az egészet.Ez fárasztó.Ez az oldal nem is tudom hány ki be záráson,szüneten és nem tudom min van túl,most is ki akartam nyitni,de ma rájöttem valamire.Ma majdnem elveszítettem valakit,aki nekem az egyik legfontosabb.A macskámat.Tudom,hogy ez valahol nevetséges,de nekem ő a barátom,és ma,hogy majdnem meghalt,rájöttem,hogy az élet rövid.Bármikor végetérhet,anélkül,hogy annyi mindent csináltunk volna.Nem is tudom,mit kezdtem volna magammal,ha ma meghal,és én nem tudtam elköszönni tőle,és mégegyszer azt mondani,hogy szeretlek,és köszönöm hogy itt vagy nekem.De nem halt meg.
Pedig ezen a héten kétszer is életveszélyben volt,egyszer a szívét műtötték,ma pedig felnyitották az egész gyomrát.Ma egész nap enni is alig bírtam,semmi másra nem tudtam gondolni,csak arra,hogy talán ma hallottam utoljára kedves dorombolását,mikor hozzámbújik.Egész nap azt ismételtem magamban,hogy megteszek bármit,csak maradjon itt velem.És hittem benne,hogy túl fogja élni.És túlélte nem halt meg.Nem hagyott itt engem.És most is látom,hogy ott fekszik az ágyam végében,és szegény most olyan pici,és gyenge,de tt van,és meg fog gyógyulni,mert én hiszek benne.És csak ez számít.
Ha valaki nem hányta ,még el magát ettől a szövegtől akkor van tovább is.
Tudjátok,nekem az elmúlt 3-4 hónapban nehezebb volt az életem mint a majdnem 16 évem alatt bármikor.A legfontosabb,és ami a legjobban fáj,hogy elveszettem a legjobb barátnőmet.Ő volt az,aki 12 évig mindig mellettem volt,olyan volt a testvérem,mindent elmondhattam neki,jobban szerettem mint bárki mást.De vége van.Utál engem.Szerintem kevesen tudják,hogy milyen elviselheteteln érzés az,mikor egyszercsak vége van annak,ami idáig mindent jelentett neked,és tudod,hogy sosem jön vissza többé.Ő is ilyen.Minden nap ott van mellettem,de mintha egy világ választana el minket egymástól.A másik dolog,hogy a szüleim elváltak,és gyerekes vagy nem,az tökmindegy,de nekem hiányzik az anyukám.Régen mindig ott volt mellettem,mindent elmondthattam neki,de mostmár úgyérzem,hogy semmit sem tud rólam,és ez nagyon rosszul esik nekem.
 És hogy ezt mind miért írtam ide le?És mi a franc köze van ennek a honlapszerkesztéshez?Annyi,hogy rájöttem,hogy annyi minden vár rám az életben,annyi minden van,ami fontos,hogy azok mellett egyszerűen nincs időm erre.
Ne haragudjatok,tényleg.De ez így lesz jó.Nekem annyi minden bajom van mostanában,hogy azok mellett az oldal nevetségesen jelentéktelennek tűnik.
Sophia most is,és mindig a kedvencem marad,szerssétek ti,mert egy nagyszerű ember,akire érdemes felnézni.Azt hiszem,én csak ennyit akartam mondani.
Akkor most utoljára:sziasztok,szeretlek titeket,köszönök szépen mindent.<33.
Ha már én nem lehetek,Ti legyetek boldogok,élvezzétek az életeteket,és csináljátok azt amit szerettek.

Mimi.